Lakatos Levente - Bomlás

Lakatos Levente - Bomlás

"Soha nem tudhatjuk mi rejtezik egy- egy emberi álarc mögött. Mindenki életében lappanganak mocskos, elfeledni vágyott titkok."

Háttér: A Bomlás Levente negyedik megjelent könyve, ebből három az Ulpiusnál jött ki, amelyek természetesen beszerezhetőek: (Barbibébi, LoveClub és Bomlás), egy pedig magánkiadásban, Legyél sikeres fiatal! címmel.
Két kötet a fentiekből egy sorozat részeit képzi, méghozzá a Dr. Lengyel-ét. Tehát sorban: LoveClub, Bomlás és Aktus, ez utóbbi várhatóan nemsokára megjelenik. Ezekről a részekről van egyelőre tudomásunk :D

(Személy szerint én úgy olvastam el ezt a kötetet, hogy nem voltam tisztában az előzményekkel, tehát semmit nem tudtam az összekapcsoló karakterről, Dr. Lengyelről sem, de így is tökéletesen érthető volt. Ez volt az "első élményem Leventével", hogy stílusos maradjak. :D)
A szerző Facebook oldala: LINK

Bár nem szokásom keverni az idézeteket, a könyv elolvasása után mégis egyetlen gondolat motoszkált a fejemben, amit Albert Einstein fogalmazott meg: "A kérdés, ami néha elbizonytalanít: én vagyok őrült, vagy mindenki más?" Na, hát ez erre a regényre különösen igaz. Mesélem is, miért!

Dióhéj: Üdvözöllek Dr. Lengyel kaotikus, meghasadt, lebilincselő világában! A fiatal kriminálpszichológus, egy zseni és egy őrült elme egyben, aki arra tette fel az életét, hogy a hozzá hasonló pszichopatákat elkapja. Nem semmi alaphelyzet, mi? Egy olyan átkozottul kidolgozott és jól kitalált karakter, aki a saját démonaival harcol, miközben másokét űzi.

Ő az a karakter, aki köré épülnek a könyvek, de mivel két szálon fut egyszerre a cselekmény, a jelenléte nem eltúlzott. Egy bizonyos szemszögből csak mellékszereplője a drámának, de miután a sorsok és történések keresztezik egymást, a középpontba kerül.

A Bomlás esetében ez pedig nem más, mint Kedves Flórián meggyilkolása, illetve annak körülményei. Főként. :D

A regényben Flórián, a selyemfiú életébe nyerhetünk bepillantást. Egy férfiébe, aki gazdag nők szórakozására bocsájtja a testét, aki magán kívül képtelen mást szeretni, aki durva, önző és nem utolsó sorban, tévképzetekkel küzdő, beteg elme.

Szilvia, nyomasztó hazásságából menekülve, könnyen a férfi ágyában találja magát. Interjúra akarta csábítani, ehelyett teljesen más kimenetele lett a dolognak - és onnantól kezdve meg van pecsételve a sorsa. Valami megmagyarázhatatlan elemi, sötét erővel húzza a férfihoz. Vesztére.

Nagyon különös kapcsolat fűzi ezt a két embert össze, egy kis Stockholm-szindrómával megfűszerezett kéjelgés, brutális tettek és a személyiség teljes eltiprása. Kegyetlenség. Emellett pedig mégis ott van a másik oldal: a női ragaszkodás, ami többször is, többféleképpen is megjelenik a regényben, a szeretetéhség és a szeretni akarás.

A könyv nagy részében folyik a nyomozás az ügyben (Dr. Lengyellel karöltve, természetesen :)), és szépen, lassan bontakozik ki előttünk az ügy, egy-egy apró információ cseppen csupán. Nagyon jót tett a regénynek, hogy váltott fejezetek követték egymást: egyik részben Szilviáról olvashatunk, a könyvéről, annak előkészületeiről, munkálatairól, miközben tulajdonképpen magát a könyvet kapjuk meg, a Flóriánnal kapcsolatos viszonyáról - a másik oldalon pedig ott áll a nyomozónő (Laura) és Lengyel. Mindketten menekülnek valami elől. Valaki elől. Elrontottak valamit, talán ezért löki őket egymáshoz közel a sors. Ha csúnyán akarnám kifejezni magam, mondhatnám azt is, hogy el vannak cseszve. Ebben a regényben szinte mindenki el van cseszve, mindenkinek van egy démonja, egy hibája, egy őrülete. De valójában nem pontosan ilyenek vagyunk? Dehogynem.

Elgondolkoztat ez a regény arról, hogy mit jelent embernek lenni. Mit jelent egy másik emberi lénnyel bánni. Mit engedhetünk meg magunknak. Meg hogy, mire vagyunk képesek az akaratunkkal.

Csapongó gondolatok:

• Flórián és korábbi párja, Delila kapcsolata engem borzasztóan magával ragadott, noha nem esett róluk túl sok szó ebben a kontextusban. Adott két, hányattatott sorsú fiatal, akik az elvonón találkoznak egymással, és kölcsönösen tápláljak a másik őrületét. A szerelem lenyűgöző, komolyan. Még a beteg is.
• Az erotikával fűszerezett részek, noha ez volt az első ilyen típusú olvasmányom, kifejezetten tetszettek. Nem csapott át gusztustalanba, igényes maradt, és tudván, hogy egy férfi írta a sorokat,  számomra adott egy plusz pikantériát neki. Végre nemcsak nőktől látni ilyeneket... :)
• Dante a szívemhez nőtt. Nagyon.

Azért nem kapja meg a maximális csillagozást, mert a Dóra-szál a végén nem tetszett, amúgy sem szimpatikus egy karakter. Így viszont túl nagy szerepet kapott, nekem ez eltúlzott volt. Valamint, hogy "a regényből" én még elolvastam volna egy fejezetet, bar értem, hogy miért alakult így, de bennem maradt egy kis hiányérzet. Szívesen olvastam volna mélyebb gondolatokat Szilvia összezuhanásáról.

Egy név annyiszor ismétlődött benne, olykor olyan kontextusban, ami a szívembe talált, hogy néha ezért kellett abbahagynom az olvasást. de ez az én hülyeségem csak.

Pontozás: 5/4,5 (folytatást hamar ide, nekünk :))

Köszönöm a könyvet!

"A vágy elfedhető, de kiradírozhatatlan."