2011. december 6., kedd

Néhány szóban... I.

Mivel olvasok olyan könyveket is, amelyekről nem akarok hosszú, elemzőbb véleményt írni, ezért kitaláltam, hogy összefoglalom őket néhány sorban. Eddig még nem csináltam ilyet, és nem is gyakran fogok, hiszen amit elolvasok, arról általában írok is. Na, de lássuk a medvét, most három könyvet hoztam nektek!

Paulo Coelho – Tizenegy perc (Onze minutos)

Ez volt a második könyv, amit tőle elolvastam, de nem az utolsó. Egy brazil nőről szól, akit elcsábítanak Európába, méghozzá egy nagyon kedvező táncosnői állással. Azonban hamar kiderül, hogy mégsem olyan kedvező ez a dolog, és Maria menekül. Ahogy tud. Nem kis küzdés árán ugyan, de elkerül onnan, és... Fiatal, csinos lány, mit is kezdhetne az életével, ha gyorsan és sok pénzt akar? Prostituált lesz egy bárban, hosszú hónapokig ott dolgozik, majd megismerkedik Ralffal...
Na, ennyit a történetről, nem akarok spoilerezni. Tetszett, jó volt, de a vége egyáltalán nem jött be. Kis spoiler: Maria és Ralf szerelme egyáltalán nem olyan, mint amit a párizsos jelenetben láthatunk. Tiszta nyál volt az egész, kiszámítható. A végét illetően meglepett, negatív irányba.

Pontozás: 5/3


Nicholas Sparks – Kedvesem (Dear John)

Régebben tettem magamnak egy olyan ígéretet, hogy a film után biztos, hogy a könyvet is elolvasom majd. Meg is tettem. Hamar végeztem vele, a fejezetek olvastatták egymást, és nagyon-nagyon tetszett, hogy John szemszögéből láthattuk a dolgokat. Plusz pont.
A történet kicsit más volt, mint a belőle készült film, de erre számítani is lehetett. Viszont... Nekem nem jött be annyira. Természetesen jobban szeretek olvasni, mint filmezni, de... A film után én többet vártam. Engem teljesen beszippantott a film hangulata, és itt ezt nem éreztem át. De ettől függetlenül ajánlom olvasásra, elgondolkodtató, szívfacsaró.

Dear John véleményem egyébként itt található: LINK

Pontozás: 5/3,5


Paulo Coelho – Veronika meg akar halni (Veronika decide morrer)

Igen, egy újabb Coelho könyv, ami a kezembe akadt, és „ki is végeztem.” Fura érzéseim támadtak utána, nem is tudtam nagyon vele mit kezdeni. Azt hiszem, hogy kezdem kiismerni a stílusát, és meglehetősen fura. Igen, ez a jó szó rá.
Van egy fiatal, csinos, okos lány, Veronika, aki egy napon megelégeli az életét, és öngyilkos akar lenni. (Egyébként már ezt nem értettem, ennek a csajnak semmi oka nem volt meghalni, csak egyszerűen unatkozott! Báh.) De nem sikerül neki a kísérlet, és diliházba kerül, a Villetébe, ahol megtudja, hogy a szíve károsult, és csak néhány napja maradt hátra. Ekkor szépen lassan rájön, hogy ő tulajdonképpen nem is akar meghalni, de mindenféle hülye indokkal ezt elnyomja magában. Éjszakánként zongorázik, ekkor hallja meg Eduárd, a skizofrén fiú, akivel egymásba is zúgnak, és megszöknek, mert Veronikáról kiderül, hogy marhára nem fog meghalni, és a két dilis boldogan él, amíg...
Nos, tömören erről szól. Hozzá se tudok szólni, azt se tudom, mit gondoljak.
Egy ideig nem olvasok Coelhót szerintem.

Pontozás: 5/2,5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése