Kedves John (Dear John)

Kedves John (Dear John)

"Mielőtt minden elsötétült, tudod mi volt az utolsó gondolatom? Te!"

Háttér: 2010-ben jött ki a film Amanda Seyfried (Red Riding Hood, Letters to Juliet, Mamma Mia!) és Channing Tatum (Step up, Világok harca, Ámok, Micsoda srác ez a lány) főszereplésével. Ez is egy adoptált mozi, mégpedig Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Séta a múltba, Az utolsó dal, Éjjel a parton) könyve alapján készült, mely a "Kedvesem" magyar címet viseli.

Hát, akkor kezdjük az elején. Nekem nem most kellett volna megnéznem ezt a filmet. Illetve nem kellett volna most megnéznem. Hogy egy kicsit érthetőbb legyek: hasonló helyzetben vagyok, mint a főszereplő lány, Sawannah, és ma van a szerencsés nap, amikor az én Johnom hazaér. Ezért hát kicsit – oké, nagyon – nehézkesen kezdtem el nézni, de végül nem bántam meg. Igyekszem nagyon spoilermentesre megírni a kis véleményemet, de nem ígérem, hogy sikerülni fog.

Voltak jelenetek, amikor patakzott a könny az arcomon. Ez most lehet a zseniális rendezői munka eredménye, a nagyon jó színészi játék gyümölcse vagy egyszerűen csak az idegállapotom hatása. De valószínűleg mindhárom egyszerre. Médiás szemmel kellett volna néznem, elemezni, megfigyelni a mozgásokat, a beállításokat, a hatásokat, a montázsokat, de bevallom derekasan, annyira magával ragadott a film, hogy erre mind-mind képtelen voltam. Csak azt láttam, hogy ez valami nagyon jó, nagyon fantasztikus, és még többet akarok belőle. A hiányérzet pedig az utolsó kockák legördülése után sem csillapodott. Sőt.

Van John, aki a történet elején egy huszonegy éves katona, aki éppen eltávon van. Aztán gondolhatjuk, hogy mi fog történni: jön majd a lány, egymásba szeretnek, de jön a bökkenő is, visszavár a sereg. Na, igen, ez jelen esetben sincsen másképp. Főhőseink rögös úton ugyan, de eljutnak az elválásig, miután két hetet töltöttek együtt, és megbeszélik, hogy levelezni fognak. Állandóan írnak egymásnak, mindent elmesélnek, ez tartja életben őket a nehezebb napokon. Igen, eddig úgy tűnhet, kész a cukormázas szerelmi szál, de jön a bibi... Egyszer érkezik egy olyan levél, ami megváltoztat mindent. Aztán nem is jön több utána...

Imádtam benne Johnt és Sawannah-t. Kevés olyan filmet láttam, amelyben ennyire eltalálták az egymáshoz passzoló színészeket. Mindent el lehet nekik hinni. Minden érzelmet, minden egyes csókot, minden könnycseppet... Valóságos, nagyon. Az ember átérzi az egészet. Az érzelmek (hiány, magány, magatehetetlenség, reménytelenség, évődés) tökéletesen éreztetve van, és abszolút nem érzi azt az ember, hogy valami hiányzik. A film elég lassú folyású – hiszen semmi akció nincs benne –, de mégis fent tartja a figyelmet, mindig egy aprósággal viszi tovább a történet fonalát.

Nagyon-nagyon tetszett benne az érmés szál és Jonh apukájának fanatizmusa irántuk. Amit egyébként teljes mértékben meg lehet érteni. A másik kedvenc momentumom a filmből a "Majd találkozunk" rész. Hát az valami fantasztikus!

Spoiler: és amikor John nem mondta ki Sawannah-nak, akkor ott az nagyon rossz volt. Érezni lehetett a feszkót, a vágyat, hogy hallja megint azt a mondatot és aztán a csalódottságot, amikor mégsem mondta ki. De mondjuk őt is megértem, én sem mondtam volna.

Volt egy rész (az az ominózus levél), amikor nagyon felidegesített Sawannah viselkedése. Legszívesebben ordítoztam volna, hogy "Hééé, mi van veled?", de aztán lenyugodtam, és mire elért odáig a film, megértettem őt is. Habár egyet nem értettem vele, csak a miértek lettek világosak.

Tiszta szívemből ajánlom ezt a filmet mindenkinek, mert ilyet már mindenki érzett. És ezt látni kell. Lehet belőle tanulni, de azt, hogy én mit szűrtem le, nem árulom el. :) Úgyis mindenki mást lát belőle. Szóval, IGEN, nézzétek meg!!! Nagyon-nagyon jó, de papírzsepi legyen nálatok, mert egyes részeket nem lehet könny nélkül kibírni.

(Lehet, hogy rám azért volt ekkora hatással, mert én imádom ezeket a romantikus drámákat.)

A film elején halljuk Johnt, amint mesél egy bizonyos helyzetben. Aztán csak a film háromnegyedénél derül ki, hogy mi is volt az a rész tulajdonképpen. Na, nekem az a kedvencem. Nem akarom leírni, hogy mi volt, mert engem nagyon meglepett, teljesen másra számítottam és nem akarom elvenni ezt az élményt másoktól sem.

Karakterek, akiket szerettem: John, John apukája, Sawannnah

Karakterek, akiket nem szerettem: -

Pontozás: 5/5

‎"Mindegy, hány év telik el. Egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk..."