 |
| Megjelenéskor |
„Amikor a hétköznapi életünket éljük, sohasem gondolunk arra, hogy bizonyos dolgok megtörténhetnek velünk. Aztán egyszer csak ott
találjuk magunkat a világ közepén, egyedül a fájdalmunkkal, és az életünk úgy pereg le előttünk, mintha film volna.
Az én életem nem film volt. Valóság. Valóságos szerelem, valóságos halálfélelem.”
Háttér: A magyar író regényét az Álomgyár Kiadó adta ki, 2013-ban, és az olvasók között hatalmas siker lett belőle. A szerző a második köteten dolgozik, tervezett megjelenése 2014 késő tavaszára datálódik.
Borsa Brown első kötete ez a regény, ami magánkiadásban jutott el az olvasókhoz, de könyvesboltokban, webshopokban kapni lehet.
A szerző a Facebookon: LINK 1
Sok jót hallottam erről a kötetről, ezért úgy döntöttem, én is megnézem magamnak, hogy véleményt tudjak formálni róla. És azt kell mondanom, hogy ez egy nagyon megrázó történet. A terror, testi és lelki egyaránt, egy nő jogainak teljes semmibe vétele, uralkodás a másik fölött, császárság élet és halál mezsgyéjén, mind megtalálható ebben a regényben. Már önmagában a cím és a borító is árulkodó – a maffia szó önmagában mindent elárul, valamint a száj elé helyezett mutatóujj is, a hallgatás szimbóluma.
Azt hiszem, mindannyian láttunk már gengszterfilmeket, Al Pacinóval különösen jókat (:D), így van fogalmunk arról, hogyan működik egy divatosan maffiának emlegetett szervezet. Drog, szex, fegyverek, és minden, ami illegális, itt aztán megtalálható. De emellett szól kötelékekről, védelemről, parancsokról, akárcsak egy katonai rendszerben. Ők bizony meghúzzák a ravaszt, nem számít, ki van a puskacső másik végén, ütnek, rúgnak, ha azt kell. Sem családi, sem semmilyen kötelék nem írhatja ezt felül. Veszélyes egy világ.
 |
| A szerző |
Nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, egy ilyen történetben nem lehet happy end. Ennyi fájdalom és hiba után nem létezik boldog befejezés. A hősnő nem mosolyog a hős oldalán, és nem élnek boldogan, míg meg nem halnak...
Engem behúzott a regény, sodort magával, jó volt olvasni az oldalakat, pörögtek, de nagyon meglátszik ezen a munkán, hogy „első könyv.” Hogy miért gondolom ezt?
* Még kétszáz oldal minimum ráfért volna. Részletesebbnek kellene lennie, hogy még többet kapjunk Suzanne felhőtlen öröméből és embertelen szenvedéséből, lássuk, miként romlik el ez a kapcsolat. Az a legfőbb problémám ezzel a regénnyel, hogy túl gyors iramú. És nem úgy értem, hogy pörög a cselekmény, hanem úgy, hogy rengeteg dolog felszínesen van említve. Nem megy olyan mélyen bele a lélek dolgaiba, mint az egy ilyen történetnél elvárható lett volna. Kicsit úgy éreztem, a szerző direkt sietett, hogy végre az izgalmas részhez érjen, ezért a kevésbé érdekeseken átgázolt.
* Az első ötven oldalon küzdöttem vele. Felszínes volt, és olyan apróságok is zavartak, mint a „liftes eset.” Egy komoly, érett nő, tényleg képes arra, hogy tíz perces ismeretség után, nulla elővigyázatossággal egy férfi karjaiba omoljon? Ettől nő a nő? Ez engem idegesített. Lehet, azért, mert a való életben sem vagyok ilyen.
* A karakterek kiforratlanok. Azt tudjuk meg róluk elsősorban, hogy hogyan néznek ki, de abból is csak a hajuk színét, a ruháikat, meg a szemüket. Ez tipikus kezdő író hiba, én is vétem, nem egyszer. Ennek az eszközölésére azt tanultam, hogy meg kell mutatni, nem leírni! Ha egy férfi valóban olyan karizmatikus, szívdöglesztő, hogy keresztbe pisilnek utána, akkor azt meg kell mutatni! Részletességében, alaposságában. Nem csak annyival, hogy jóképű és izmos volt. Honnan tudjuk, mit jelent a szerzőnek a jóképű, ha azt nem tárja pontosan elénk?
 |
| Előkelő helyen |
* Még egy dolog ezzel a mutatással-leírással kapcsolatban: nem elég annyit írni, hogy „én könyörgök az életedért, mert te nagy hibát követtél el”, ha ezt másban nem jelezzük. Suzanne nem érzi igazából a veszélyt, nem ismeri fel, mert nem történik vele olyasmi, hogy ezt megtegye. Elmenekülnek a szereplők a húzós helyzet miatt egy másik városba, de a hősnő legnagyobb gondja ott is az, hogy „miért nem mehetek vásárolni?”
* Kevés szereplőt mozgat meg a regény, ami önmagában nem lenne baj, de szerintem, ahol egy „családról”, „barátokról” beszélünk, ott ez nem helyén való. Egy ilyen szervezet vezetőjének lenni, a státusz mellett kötelezettségekkel is jár, ami nem csak annyi, hogy Massimo naponta eljár „dolgozni.”
Ezek, meglátásom szerint, javítható hibák. Az írónő lendületesen ír, érdekes témát dolgoz fel, ami vonzza az olvasókat. Van benne valami romantikus, csodálatos, felemelő és pokoli, gyötrődő is. Ez nagyon jó párosítás lehetne, ha ilyen kis bakik nem rontanák le a színvonalát. Egy – még erősebb kezű – szerkesztővel szerintem ezek kiküszöbölhetőek.
Jó kis kikapcsolódás lehet ez a regény, ha elvonatkoztatunk a kisebb buktatóitól – tehát olvasásra ajánlom mindenkinek. :)
Ha felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, lessétek meg a videoelőzetesét itt! LINK 2
Pontozás: 5/3,5
„Nem hagyom, hogy egy percet is boldogtalanul töltsünk, ha boldogok is lehetünk.”
