Linkin Park – Breaking The Habit

Linkin Park – Breaking The Habit

„I don't know what's worth fighting for, or why I have to scream. But now I have some clarity to show you what I mean...”

Ismét egy zenéről próbálkozom véleményt alkotni, mégpedig annak az együttesnek az egyik számáról, akik mostanában új kedvencemmé avanzsáltak. Régebben is hallottam én Linkin Park számokat, de mostanában döbbentem rá, hogy többet szeretnék belőlük! Nagy hezitálás után végül a Breaking the Habit mellett döntöttem, de a többi szám is megérné a posztot.

Háttér: A 2003-ban kiadott Meteorán a 9. szám, amiben Mike egyáltalán nem rappel. Az MTV a nézők legkedvencebb (viewers choice) klipjének a díját is elnyerte a kézzel, japán rajzfilmesek által rajzolt videója.

Csak úgy, mint az Üvöltő szelek véleményemnél, itt sem szeretnék tökéletes, pontos, részletes leírást adni a bandáról, hiszen ez a poszt most nem erről szól. Amit a múltkor elmondtam, az még mindig fent áll, akit ez érdekel, az használja a wikipédiát. (A link hozzájuk: http://hu.wikipedia.org/wiki/Linkin_Park)

A klipről: Ahogy fentebb már említettem, ez a klip anime-stílusú. Ami ugye annyit jelent, hogy rajzolt figurák szerepelnek benne. Sok embert látunk, és megismerünk benne, a főszereplőnk pedig az elején az autóra zuhant srác. (Később kiderül, hogy ki is ő valójában, és csak azért nem írom le ide, mert nem akarom lelőni a poént. :D)

Kedvenc részem ebből a videóból a papírra firkált, majd vérrel összekent „I’m nothing” felirat. Nem tudom, hogy Ti hogy vagytok vele, de ez szerintem olyan sok mindent elárul, hogy az leírhatatlan. Lehet, hogy ez csak nekem tetszik ennyire, mert ilyen szentimentalista vagyok... Mindenesetre remek!

A zenéről: Egyik nap nézegettem a Youtube-on, hogy mit hallgassak tőlük, és egész véletlenül kattintottam erre a számra. Az első pillanatban megtetszett! Az üteme, amely sodorja magával a hallgatót, a ritmusa, amely arra késztet, hogy doboljon a lábad az asztal alatt, a szöveg, amely egyszerűen énekelteti magát... Fantasztikus! Mindent elér, amit egy jó zenének szerintem meg kell tennie. Ha csak ki akarom kapcsolni picit a világot, megállni egy pillanatra, ezt a számot hallgatom. Max hangerőn tökéletesen kiver minden egyéb mást a fejemből. Lehetetlen rá nem ugrálni az ágyon! (Az meg, hogy a szomszéd mit szól ehhez, nem különösképpen érdekel. :D)

Ez a szám nem bővelkedik mondanivaló nélkül. (Na jó, mondjuk melyik LP szám igen? :D)

Az életben elég sokszor eljutunk egy olyan pontra, ahol nem tudjuk, hogy mit kellene tennünk, mi lenne a helyes, mi lenne a legjobb. Rengetegszer döntünk: hol jól, hol rosszul. A döntések és a küzdés az életünk része, és felelősek vagyunk érte.

Szóval, az egészből csak azt akarom kihozni, hogy ez a zene számomra magáról az életről szól. Visszaadja mindazt, amivel szembe kell néznem. Küzdés, döntések, fordulópontok. Nincs vissza út, minden végleges. És tudjátok mi a legjobb az egészben? Hogy ez a szám után küzdeni is akarok!

Ahogy egy jó kis reklámszöveg hirdeti: Te írod a jövőt...

Ha ezek után kedvetek támad meghallgatni, itt megtehetitek: http://www.youtube.com/watch?v=acgvRle07GI&NR=1

Pontozás: 5/5

Köszönöm szépen Amynek a segítséget a háttértörténettel kapcsolatban!

Beyoncé – Run The World (Girls)

Beyoncé – Run The World (Girls)

Amint látjátok, most megpróbálkozom egy zenéről véleményt mondani, hiszen inkább ez az én asztalom. :)

Nos, ezért a véleményért tuti páran le fogtok nyakazni, de muszáj vagyok kiírni magamból, mert így érzem.

Háttér: Beyoncé Giselle Knowles hétszeres Grammy-díjas amerikai R&B énekesnő, dalszerző, zenei producer és színésznő. Az 1990-es években lett világhírű a világ egyik legnagyobb lánycsapata, a Destiny's Child tagjaként, amely több 50 millió lemezt adott el világszerte. 2003-ban jelent meg Beyoncé első szólóalbuma Dangerously in Love címmel.

Amikor először meghallottam ezt a zenét a VH1-on, nem tudtam elképzelni, mi ez a borzalom. A hangjából sejtettem, hogy Beyoncé lesz, de mertem remélni, hogy tán mégse. Aztán mint kiderült, beigazolódott a sejtésem, és ez tényleg az ő dala.

Igazából nem a témájával és a kivitelezésével van gondom – oké, láttunk már ennél jobb klipeket is –, ezt még valahogy elviseltem. Megint megmutatta, hogy igen, a zenéjének van bizony mondanivalója, nemcsak néhány papírra vetett sor és dallam, és a világ mai helyzetét figyelembe véve ez nagy piros pont neki.

A klipről: szépen van kivitelezve, ahogy azt el is várhatjuk a könnyűzenei világ egyik legnagyobb ma élő énekesnőjétől. (Habár nekem fura együtt a táltos paripa meg a sportkocsi és az oroszlán.) Rendben van, eléggé csajos, nőcis, tehát tökéletesen el lehet adni.

A benne bemutatott táncokról nekem az epilepsziás idegrángások jutnak eszembe, de hát lehet, hogy csak én vagyok így ezzel. Szóval, hang nélkül egyszer-kétszer nézhető.

A zenéről: és itt jön a véleményem nem annyira kedves része. Hát ez szörnyű! Miközben újra megnéztem a klipet, hogy jobban tudjak róla írni, levettem a Youtube-ról a hangot, mert ezt az én fülem nem bírja elviselni. Mi ez a vonyítós visítás? Te atyaég, ha ilyen ütemben halad Beyoncé, elveszti azt a varázsát, ami régen volt neki. Nekem hiányoznak az énekelhető, kedves kis slágerei, amiket tökéletesen lehetett énekelni a zuhany alatt vagy éppen a konyhában. Hát, most képzeljük el. Mit lehetne leverni a konyha közepén, ha ezt támadna kedvünk dúdolgatni! Inkább bele sem gondolok...

Szerény meglátásom szerint azért lett ilyen ez a dal, mert ebben a mai világban, ahol már a monoton gépzúgást nevezik zenének, valamivel tartani kellett a lépést. Én nem tudom, mások hogy vannak vele, de inkább maradok önmagam, és nem csinálok egy meghallgathatatlan számot, minthogy csináljak, és ne legyek önmagam.

Pontozás: 5/1 (azaz számomra hallgathatatlan)

Itt elérhetitek, ha kedvetek támad meghallgatni: http://www.youtube.com/watch?v=VBmMU_iwe6U&ob=av2e