Néhány szóban... II.

Loredena Frescura – Marco Tomatis: A világ a te szemeddel – Egy szerelem két története (Il mondo nei tuoi occhi)

Nekem ez a könyv tetszett. Nem igazán nagy durranás sem a történet, sem a szereplők, de valamiért mégis leköti az ember figyelmét. Nem hosszú regény, egy délutánra való egy meleg takaróval és egy pohár teával.

Két fiatalról szól – ki is gondolta volna? :D –, akik megismerkednek, összejönnek, szenvednek, néhol pedig teljesen hülyék. Párszor kedvem lett volna megcsapkodni őket.

Amit mindenféleképpen jó pontnak tudok felírni a listájukra: hihető volt! Teljesen hihető. Én simán elhiszem, hogy két középiskolás fiatal így viselkedik, így hibázik, így bánja meg a döntéseit, és így szeret.

A humor ismét egy nagy plusz pont, jókat derültem rajta. A két író stílusa jó, habár a cselekmény és a karakterek lehetnének még kidolgozottabbak, én nem éreztem azt, hogy ukmukfukk meg akarták írni, és kész.

Ajánlom azoknak, akik vágynak egy laza szerelmi történetre, mert ettől a könyvtől tényleg nem lehet olyan sokat várni. :)

Pontozás: 5/3,5

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam (Na margem do rio Piedra eu sentei e chorei)

Tisztán emlékszem, amikor azt mondtam, hogy most egy darabig nem fogok tőle olvasni. Azonban erre a könyvre én már nagyon régóta vágytam, így hát tettem egy kis kibúvót, és elolvastam ezt is. Az eddigi könyvei közül ez tetszett a legjobban, és egyáltalán nem bántam, hogy a kezembe akadt.

Adott két gyermekkori barát, akik tényleg egész fiatalságukat a barátságuknak áldozták fel, aztán a fiú elköltözik a kisvárosból, a lány pedig szomorú, és sok hosszú-hosszú évig nem találkoznak majd. Na, ki találja ki, hogy milyen kapcsolat fűzi össze őket? Igen, jól mondjátok, hát persze, hogy szerelmesek, csak nem vallják be maguknak!

A találkozás után persze lehet gondolni, hogy mi lesz a történet későbbi folytatása, de Coelho behoz a képbe egy szálat, ami kicsit megbolondítja az egész történetet.

Komolyan mondom, volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy leteszem a könyvet, és nem érdekel, bármennyire is közel áll hozzám az alapsztori, nem olvasom tovább. Coelho behozta a képbe a vallást, a kolostorokat, a szerzeteseket. Ami önmagában nem is baj, hiszen tök jól illik a történetbe, de néha borzasztóan sok! Én nem szeretem a vallási témákat, lehet, hogy ezért gondolom így. De a végén mégis tovább olvastam, és csak kihozta valahogy. Ha több lett volna benne a kapcsolatukról, az emlékeikről szóló rész, és kevesebb a vallás, jobban tetszett volna, de azért így is... Eddigi általam ismert legjobb könyve.

Pontozás: 5/4

Salinger Richárd: Omyno

Ez a könyv egyáltalán nem hétköznapi. A fent említett Coelho könyvein kívül én még életemben nem olvastam semmiféle spirituális könyvet, aztán a barátnőm kölcsönadta az Omynót.

A történet két szálon fut, Ricsién, a narrátorén, aki bevezet minket a világba, körbekalauzol, megismerteti velünk az életét, és Kiráén, aki szintén megmutatja nekünk az életét. A két szál itt-ott összefut, nem akarok semmi poént lelőni. :)

Ott van Ricsi, az elkeseredett író, aki hiába próbál valami ütőset összehozni, akár színpadra, akár vászonra, nem sikerül neki. Ráadásul még a nője is elhagyta, émelygések gyötrik, szóval tényleg felfordult az életet. Olyan srácnak találom, aki egyetlen lány életéből sem hiányozhat. A személyisége számomra lehengerlő, nincs is jobb szó rá: imádom! A humora a legjobb. Amikor az „asztrálpartvissal” hadonászik, és próbálja elűzni Terikét, a szellemet, szabályosan sírtam a röhögéstől. A másik kedvencem pedig az a rész, amikor elment Annához, a legelső találkozásuk. Ez a pasi hihetetlen! Szükségem van egy ilyen barátra, komolyan mondom. :D

Aztán ott van Kira, a másik főszereplőnk, sőt, inkább az igazi főszereplőnk, aki egy beképzelt csitri, azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Aztán szépen lassan rájön, hogy nem habostorta az élet, akkor pedig sír, de sokat, és megpróbál meghalni. Akkor jön a Sejtkirály meg a nagyi, akik helyrezöttyentik és folytatja az életét tovább... Néhányszor tarkóncsaptam volna, de a karaktere így volt hiteles, és azért szerethető is.

 A könyv történetből ötös, karakterekből ötös, humor csillagos ötös. Ezt a könyvet MINDENKINEK el kell(ene) olvasnia. És most tényleg.

Örülök, hogy vannak még ilyen magyar írók is!

Pontozás: 5/5

Néhány szóban... I.

Mivel olvasok olyan könyveket is, amelyekről nem akarok hosszú, elemzőbb véleményt írni, ezért kitaláltam, hogy összefoglalom őket néhány sorban. Eddig még nem csináltam ilyet, és nem is gyakran fogok, hiszen amit elolvasok, arról általában írok is. Na, de lássuk a medvét, most három könyvet hoztam nektek!

Paulo Coelho – Tizenegy perc (Onze minutos)

Ez volt a második könyv, amit tőle elolvastam, de nem az utolsó. Egy brazil nőről szól, akit elcsábítanak Európába, méghozzá egy nagyon kedvező táncosnői állással. Azonban hamar kiderül, hogy mégsem olyan kedvező ez a dolog, és Maria menekül. Ahogy tud. Nem kis küzdés árán ugyan, de elkerül onnan, és... Fiatal, csinos lány, mit is kezdhetne az életével, ha gyorsan és sok pénzt akar? Prostituált lesz egy bárban, hosszú hónapokig ott dolgozik, majd megismerkedik Ralffal...

Na, ennyit a történetről, nem akarok spoilerezni. Tetszett, jó volt, de a vége egyáltalán nem jött be. Kis spoiler: Maria és Ralf szerelme egyáltalán nem olyan, mint amit a párizsos jelenetben láthatunk. Tiszta nyál volt az egész, kiszámítható. A végét illetően meglepett, negatív irányba.

Pontozás: 5/3

Nicholas Sparks – Kedvesem (Dear John)

Régebben tettem magamnak egy olyan ígéretet, hogy a film után biztos, hogy a könyvet is elolvasom majd. Meg is tettem. Hamar végeztem vele, a fejezetek olvastatták egymást, és nagyon-nagyon tetszett, hogy John szemszögéből láthattuk a dolgokat. Plusz pont.

A történet kicsit más volt, mint a belőle készült film, de erre számítani is lehetett. Viszont... Nekem nem jött be annyira. Természetesen jobban szeretek olvasni, mint filmezni, de... A film után én többet vártam. Engem teljesen beszippantott a film hangulata, és itt ezt nem éreztem át. De ettől függetlenül ajánlom olvasásra, elgondolkodtató, szívfacsaró.

Dear John véleményem egyébként itt található: LINK

Pontozás: 5/3,5

Paulo Coelho – Veronika meg akar halni (Veronika decide morrer)

Igen, egy újabb Coelho könyv, ami a kezembe akadt, és „ki is végeztem.” Fura érzéseim támadtak utána, nem is tudtam nagyon vele mit kezdeni. Azt hiszem, hogy kezdem kiismerni a stílusát, és meglehetősen fura. Igen, ez a jó szó rá.

Van egy fiatal, csinos, okos lány, Veronika, aki egy napon megelégeli az életét, és öngyilkos akar lenni. (Egyébként már ezt nem értettem, ennek a csajnak semmi oka nem volt meghalni, csak egyszerűen unatkozott! Báh.) De nem sikerül neki a kísérlet, és diliházba kerül, a Villetébe, ahol megtudja, hogy a szíve károsult, és csak néhány napja maradt hátra. Ekkor szépen lassan rájön, hogy ő tulajdonképpen nem is akar meghalni, de mindenféle hülye indokkal ezt elnyomja magában. Éjszakánként zongorázik, ekkor hallja meg Eduárd, a skizofrén fiú, akivel egymásba is zúgnak, és megszöknek, mert Veronikáról kiderül, hogy marhára nem fog meghalni, és a két dilis boldogan él, amíg...

Nos, tömören erről szól. Hozzá se tudok szólni, azt se tudom, mit gondoljak.

Egy ideig nem olvasok Coelhót szerintem.

Pontozás: 5/2,5