Néhány szóban... II.

Loredena Frescura – Marco Tomatis: A világ a te szemeddel – Egy szerelem két története (Il mondo nei tuoi occhi)

Nekem ez a könyv tetszett. Nem igazán nagy durranás sem a történet, sem a szereplők, de valamiért mégis leköti az ember figyelmét. Nem hosszú regény, egy délutánra való egy meleg takaróval és egy pohár teával.

Két fiatalról szól – ki is gondolta volna? :D –, akik megismerkednek, összejönnek, szenvednek, néhol pedig teljesen hülyék. Párszor kedvem lett volna megcsapkodni őket.

Amit mindenféleképpen jó pontnak tudok felírni a listájukra: hihető volt! Teljesen hihető. Én simán elhiszem, hogy két középiskolás fiatal így viselkedik, így hibázik, így bánja meg a döntéseit, és így szeret.

A humor ismét egy nagy plusz pont, jókat derültem rajta. A két író stílusa jó, habár a cselekmény és a karakterek lehetnének még kidolgozottabbak, én nem éreztem azt, hogy ukmukfukk meg akarták írni, és kész.

Ajánlom azoknak, akik vágynak egy laza szerelmi történetre, mert ettől a könyvtől tényleg nem lehet olyan sokat várni. :)

Pontozás: 5/3,5

Paulo Coelho: A Piedra folyó partján ültem, és sírtam (Na margem do rio Piedra eu sentei e chorei)

Tisztán emlékszem, amikor azt mondtam, hogy most egy darabig nem fogok tőle olvasni. Azonban erre a könyvre én már nagyon régóta vágytam, így hát tettem egy kis kibúvót, és elolvastam ezt is. Az eddigi könyvei közül ez tetszett a legjobban, és egyáltalán nem bántam, hogy a kezembe akadt.

Adott két gyermekkori barát, akik tényleg egész fiatalságukat a barátságuknak áldozták fel, aztán a fiú elköltözik a kisvárosból, a lány pedig szomorú, és sok hosszú-hosszú évig nem találkoznak majd. Na, ki találja ki, hogy milyen kapcsolat fűzi össze őket? Igen, jól mondjátok, hát persze, hogy szerelmesek, csak nem vallják be maguknak!

A találkozás után persze lehet gondolni, hogy mi lesz a történet későbbi folytatása, de Coelho behoz a képbe egy szálat, ami kicsit megbolondítja az egész történetet.

Komolyan mondom, volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy leteszem a könyvet, és nem érdekel, bármennyire is közel áll hozzám az alapsztori, nem olvasom tovább. Coelho behozta a képbe a vallást, a kolostorokat, a szerzeteseket. Ami önmagában nem is baj, hiszen tök jól illik a történetbe, de néha borzasztóan sok! Én nem szeretem a vallási témákat, lehet, hogy ezért gondolom így. De a végén mégis tovább olvastam, és csak kihozta valahogy. Ha több lett volna benne a kapcsolatukról, az emlékeikről szóló rész, és kevesebb a vallás, jobban tetszett volna, de azért így is... Eddigi általam ismert legjobb könyve.

Pontozás: 5/4

Salinger Richárd: Omyno

Ez a könyv egyáltalán nem hétköznapi. A fent említett Coelho könyvein kívül én még életemben nem olvastam semmiféle spirituális könyvet, aztán a barátnőm kölcsönadta az Omynót.

A történet két szálon fut, Ricsién, a narrátorén, aki bevezet minket a világba, körbekalauzol, megismerteti velünk az életét, és Kiráén, aki szintén megmutatja nekünk az életét. A két szál itt-ott összefut, nem akarok semmi poént lelőni. :)

Ott van Ricsi, az elkeseredett író, aki hiába próbál valami ütőset összehozni, akár színpadra, akár vászonra, nem sikerül neki. Ráadásul még a nője is elhagyta, émelygések gyötrik, szóval tényleg felfordult az életet. Olyan srácnak találom, aki egyetlen lány életéből sem hiányozhat. A személyisége számomra lehengerlő, nincs is jobb szó rá: imádom! A humora a legjobb. Amikor az „asztrálpartvissal” hadonászik, és próbálja elűzni Terikét, a szellemet, szabályosan sírtam a röhögéstől. A másik kedvencem pedig az a rész, amikor elment Annához, a legelső találkozásuk. Ez a pasi hihetetlen! Szükségem van egy ilyen barátra, komolyan mondom. :D

Aztán ott van Kira, a másik főszereplőnk, sőt, inkább az igazi főszereplőnk, aki egy beképzelt csitri, azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Aztán szépen lassan rájön, hogy nem habostorta az élet, akkor pedig sír, de sokat, és megpróbál meghalni. Akkor jön a Sejtkirály meg a nagyi, akik helyrezöttyentik és folytatja az életét tovább... Néhányszor tarkóncsaptam volna, de a karaktere így volt hiteles, és azért szerethető is.

 A könyv történetből ötös, karakterekből ötös, humor csillagos ötös. Ezt a könyvet MINDENKINEK el kell(ene) olvasnia. És most tényleg.

Örülök, hogy vannak még ilyen magyar írók is!

Pontozás: 5/5