2011. december 6., kedd

Alex Flinn – A szörnyszívű (Beastly)

Alex Flinn – Beastly, A szörnyszívű

„Szeretlek, gondoltam. De nem mondtam ki. Nem attól tartottam, hogy az arcomba nevet. Ehhez ő túl kedves. Sokkal komolyabb dologtól rettegtem - attól, hogy nem mondaná, hogy ő is.”

Háttér: A regény 2007-ben jelent meg, de kis hazánkban csak három évre rá. Az írónő díjakat nyert el vele, amin nem is csodálkozom. Ezt a könyvet is a Könyvmolyképző Kiadó adta ki, és Vörös pöttyös könyv lett belőle.
A történetből film is készült, melynek a főszereplői Alex Pettyfer (A negyedik), és Vanessa Hudgens (High School Musical).

Már régen el akartam ezt a könyvet olvasni, és meg is szerettem volna nézni a filmet (amit egyébként még most sem tettem, de hamarosan.) A húgom ezt pontosan tudta, és meglepett vele a szalagavatómon. Nagyon örültem neki, és amint elfogadható állapotba kerültem a hosszú hétvége után, neki is ugrottam, és... Két nap alatt kivégeztem. De csak azért haladtam ilyen lassan, mert nem akartam, hogy vége legyen.

Ez a könyv nem más, mint a Szépség és a szörnyeteg modern verzióra, fiatalokra, gimnazistákra átírva. Adott a szépfiú Kyle, akinek tökéletes az élete, mindene megvan, őt javasolják a suli bálkirályának, vagány, és mindemellett végtelenül bunkó és öntelt. Tudja magáról, hogy menő, és meg is teszi, hogy lenézi azt, aki hozzá nem ér fel. Bár szerinte hozzá senki sem ér fel, na mindegy.
Míg egy napon nem köt bele egy olyan személybe, akibe nagyon nem kellene. Ugyanis Kendra boszorkány, és Kyle meg is kapja tőle a méltó büntetését, csúnya szörnnyé választja, és két évet ad neki, hogy megtalálja az igaz szerelmet, vagy örökké ilyen marad.

A történet másik oldalán ott van Lindy, akinek élete tökéletes ellentétben áll a fiúéval. Visszahúzódó, bizalmatlan, szerény, és fél. De hát ez nem is meglepő, hiszen egy drogos apa mellett mit vár az ember?!
Aztán ez a drogos apa rossz házhoz tör be egyszer, és azért, hogy ne adják fel a rendőrségen, eladja a lányát... Vagyis inkább csak kölcsön. Itt kezdődik igazán Lindy és Kyle története, ami engem teljesen magával ragadott.

Ott voltam a szereplőkkel, néztem őket, sírtam, amikor sírtak, nevettem, amikor nevettek. Átéreztem minden érzelmüket, és velük is akartam lenni. Az írónő ebben a könyvben tökéletesen elkapja az érzelmeket, fantasztikusan festi le a hangulatot. A kedvenc részem – na jó, sok ilyen volt, de az egyik – amikor Lindy felmegy a kastély legfelső emeletére, és faggatja Kyle-t, hogy miért nem szokott fent az ablakban ülni, mert hogy csodaszép a kilátás, és a fiú a válaszaival olyan aranyosan árulja el, hogy ott szokott ülni.

Ez tényleg csak egy mese, de annak tökéletes, engem a történet mellett főleg Kyle karaktere fogott meg. Igazán hasonlít az egyik fiú ismerősömre – mind külsőleg, mind belsőleg – és lehet, hogy ezért is tetszett annyira.
A személyiségfejlődés, amin keresztülmegy, az hihetetlen. Hogy lesz egy egoista hólyagból olyan srác, amire titkon minden lány vágyik... Fuh, imádom. Mondjuk én a hólyag-Kyle-t is bírtam. Eléggé. Nagyon.

Van még két szereplőnk, akik felett nem suhanhatok el, hiszen valamiért megfogtak. Az egyik Will, a vak tanár, akit a nehéz időkben Kyle mellé fogadnak. A másik pedig Magda, a házvezetőnő, aki... Nem mondok semmit, majd kiderül, annak, aki elolvassa.
Szóval Willt nagyon imádtam, olyan bölcs volt és kedves. A kora ellenére. Nekem miért nincs ilyen tanárom? Na, mindegy. A vége pedig!!! Nem fogom lelőni a poént, de annyit mondok, hogy tátva maradt a szám, nem is gondoltam arra, ami lett. Mármint ezzel a két szereplővel. Az egyértelmű volt, hogy mi lesz Kyle-lal és Lindyvel...

Bárhol, bármikor újraolvasnám. És fogom is.

Pontozás: 5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése