2012. március 27., kedd

Victoria Clayton – Hol késel, hercegem? (A Girl’s Guide to Kissing Frogs)

Victoria Clayton – Hol késel, hercegem?

"Úgy tűnik, a szellemes társalgók eszmékről csevegnek, a kevésbé szellemesek dolgokról, a szellemtelenek emberekről."

Kezdjük azzal: ez a könyv kívülről gyönyörű. A borító valami csodálatosan szép, és a könyv jó hosszú is, tehát már ránézni is jólesett. Aztán később jött a bumm, és egy csomó dolog miatt vesztett az értékéből...

Amit már az első oldalakon is utáltam – mivel a könyvben nagy szerepe van a balettnak, a főszereplő balerina –, az az volt, hogy az oldalak tele voltak tömve francia balett-kifejezésekkel, de fordítás szinte sehol nem volt. Na, én se kiejteni, se értelmezni nem tudtam őket. Amikor pedig egy emberre használt Clayton valami kifejezést, hogy pl. ő olyan, mint egy *francia bonyolult kifejezés*, akkor elvesztettem a fonalat.

Nem tehettem róla, de bizonyos nevek esetén elkapott a röhögőgörcs, és azután ki sem tudtam verni vicces mivoltukat a fejemből. Csakhogy egy-két példát említsek:
- Marigold, a főszereplő. Istenem, Marigold! Mintha valami brazil telenovellából lépett volna ki, nem?
- Spendlove, az inas. Na, hát őt szívből sajnáltam.
- Harrison Ford, egy kisbaba. Most nézzétek már meg, szerencsétlen gyereknek ilyen keresztneveket adni! Tejóég!
- Dimpsie, Marigold édesanyja. Nem is tudom kommentálni.
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam: baromira nem tetszik, hogy a gyerekek a keresztnevükön szólítják a szüleiket! Ez Charlie és Renée óta meglehetősen elterjedt, de kérem! Ez egyáltalán nem vagány. Olyan csodálatos kifejezések az anya, mami, apu, papa, hogy ne hagyjuk már ennyire elveszni őket!

A történet stílusáról nekem a Büszkeség és balítélet jutott eszembe. Ez a regény tök olyan, mintha nem is egy mai korban játszódna, hanem néhányszáz évvel ezelőtt. Nem tudom, hogy ezt Clayton direkt akarta-e így vagy sem. Engem ez néhol zavart.

Marigold egy kicsit labilis, egyszer ezt akarja, másszor azt, egyszer ezért van odáig, másszor azért. Nem tudom, bizonyos dolgokat eltúlzott, másikakat viszont, amelyek tényleg fontosak lettek volna, le se sz@rt. Furcsa egy főszereplő, nem nagyon tudok vele azonosulni, de persze voltak jó pillanatai is.

Úgy összességében véve ez a könyv nem rossz, de nem is olyan jó. Egyszer el lehet olvasni. Clayton szerintem nagyon jól ír, de ez itt, ebben a könyvben annyira nem mutatkozik meg.

(Conradot nagyon bírtam, komolyan, de ez a túlontúl tökéletessége már nagyon zavart. Tényleg olyan volt, mintha Mr. Darcyt láttam volna magam előtt.)

Olvasásra ajánlom, vannak benne jó részek, amiért megéri.

Pontozás: 5/3

3 megjegyzés:

  1. Juj, ide muszáj írnom! :D

    A borítóért én is odáig voltam. A francia kifejezések tényleg nagyon zavaróak benne, egy idő után már nem is foglalkoztam velük, csak átugrottam rajtuk, mert úgysem értettem őket.
    Alapjaiban véve én kedveltem Marigoldot. Szerintem csak túl befolyásolható, sok mindenről nem egészen van meg a saját véleménye, vagy nem is tudom, bár... ahhoz képest, hogy a könyv első egynéhány oldalán azt gondoltam, hogy egy rib@nc, egészen megváltozott róla a véleményem, mondjuk, néha tényleg bosszantott.
    Conradot én is imádtam, de igazad van, a tökéletessége már-már annyira gyanús kezdett lenni, hogy volt egy pont, amikor azt hittem, ő biztos valami vámpír vagy angyal vagy valami valótlan. De azt hiszem, őt kedveltem végig a legjobban. :)
    A nevek... az Alkonyatban nekem kifejezetten bejött, hogy Bella a szüleit a keresztnevükön szólította. Nem tudom, ez olyan bellás volt, semmi bajom nem volt vele. De azóta valóban nagyon népszerű lett ez a dolog, és igen, kicsit zavaró.
    Valóban furcsa volt először Marigold neve, én is megmosolyogtam, de aztán egészen megtetszett. A Harrison Fordtól én is kiakadtam.

    Az egészet összevetve, nekem tetszett ez a könyv, de egyet kell értenem, egyszer épp elég volt elolvasni. Azelőtt sosem érdekelt különösebben a balett, de amikor elkezdtem olvasni ezt a könyvet, megkérdeztem anyától, hogy én miért nem akartam soha balettozni. :D Eldöntöttem, hogy következő életemben balerina leszek. :D Ja, és az se felejtsük el, hogy azért voltak a könyvben nagyon jó poénok. :)

    VálaszTörlés