A Gabo Kiadó jóvoltából, a múlt héten a Líra Könyv szervezett egy nyereményjátékot, melynek keretein belül a szerencsések páros belépőjegyet nyerhettek a Csillagainkban a hiba premier előtti vetítésére. Úgy hozta a sors, hogy mi is ott lehettünk, és most egyenesen a mozifotelből hozzuk Nektek a beszámolót!
„Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké – ők nem.”
Az első fele nevetés, a második pedig sírás – nagyjából ez volt a bevezetés, amikor megkérdeztem őket, milyen is volt? Persze, a sok „legjobbadaptáció”, „látnikell”, „nagyonkönyvhű”, „áhhdejóvolt” élmény után.
Annyi bizonyos, hogy a film játszik velünk, egy komoly érzelmi hullámvasútra ültet fel, hogy a magasba emeljen a vicceivel, humoros jeleneteivel, majd összetörjön egy szomorú résszel. Úgy váltakoznak ezek a színek, oldalak, érzések, mint a hideg-meleg víz a csapon.
Változásokon átment a könyv, ahogy ez minden adaptáció esetében érvényes. De nem azért, mert a készítők úgy gondolták, nem érdemli meg a figyelmet, az időt, hanem éppen annak a hiánya miatt. Az alkotás a maga 125 percével viszont így is visszaadja azt a hangulatot, amit a John Green-könyv megteremtett. Sőt, annyira hűek maradtak, hogy egyenesen a könyvből köszöntek vissza a mondatok.
 |
| Fanni készülődik |
Shailene Woodley, azaz Hazel Grace, telitalálat a szerepre. Úgy adja vissza a karakter fájdalmát,
cinikusságát, mintha erre született volna.
És ha már a mi Hazelünk is szóba került, kell pár szót ejtenünk Augustusról is... Az őt alakító Ansel Elgort lenyűgözött mindenkit. Még a szereplőkkel általában kritikusan bánó véleményezőnk szerint is tökéletes.
Peter Van Houten maga a nagybetűs Meg Nem Értett Művész, Isaac pedig minden tragédiája ellenére pontosan olyan, mint a könyvben: vicces, jópofa.
A sok közeli valódivá, élővé teszi a karaktereket a vásznon. Szó szerint megelevenednek, és elhisszük nekik, hogy igen, ők tényleg azok, akiket el akarnak hitetni velünk.
Lényegi eltérés volt, amikor utaztak a repülőtérre, viszont a történetet nem másították meg, de általános derültséget okozott. A páros közötti sms-megoldások a legjobbra sikeredtek, viszont a hinta, az ominózus hinta, amin a filmben üldögélnek is a szereplők, eltűnt a film végére, és mi ugyan a regényből tudjuk, hogy miért, arról itt nem esik szó.
A végén senki sem lepődött meg. Egyértelmű volt, hogy mire lehet számítani, ám mégis, az utolsó képkockák után jó érzéssel távoztak a lányok a teremből, mert az maradt meg bennük, hogy mennyire jól visszaadták a filmet, mind történésekben, mind hangulatban, mind színészekben.
John Green-fanoknak kötelező!
És másoknak is erősen javallott, akik szeretik a drámákat, a szíven ütő sztorikat, a fekete-humort.
Adatok a filmről:
Rendező: Josh Boone (Bízz a szerelemben)
Forgatókönyvírók: Scott Neustadter (Barátság extrákkal), Michael H. Weber (500 nap nyár)
Producerek: Marty Bowen (Kedves John!, Az útvesztő), Wyck Godfrey (Alkonyat-sorozat, Én, a robot)
Hazai bemutató: június 5.
KÖSZÖNJÜK A LEHETŐSÉGET A KIADÓNAK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése