 |
| Az írónő magyarul megjelent könyvei |
"Dmitrij elvette tőlem a könyvet, és megfordította, elgondolkozóbb, és nem olyan éber arccal, mint máskor.
– Mint minden könyv, ez is egy menedék."
(A halál csókja)
Ez a bejegyzés/vélemény most más lesz.
Amúgy sem tudnék úgy nyilatkozni erről a könyvsorozatról, mint más könyvekről általában: kielemezni a cselekményt, karaktereket, nagy okosságokat előterjeszteni, amitől óriási kedvetek lesz elolvasni.
Inkább elmesélem, én hogyan szerettem bele, és talán azzal is megpróbálkozom, hogy miért.
Lássuk!
Egy ideje kimerültem. Annyira, hogy semmit sem tudtam befogadni - nem vonzottak a könyvek néhány hete. Előfordul az ilyesmi, hiszen már nem ez volt az első, és ilyenkor kell valami nagyon jó történet, hogy visszaoltsa belém a csodát és a regények iránti pusztíthatatlan szeretetet. Mert szeretem őket, tényleg, csak időnként lemerülök.
Aztán egyik este nem tudtam aludni. Nézzünk egy filmet - gondoltam, és valahogy a Vámpírakadémiára esett a választásom. A sors keze? Ki tudja.
Hirtelen feléledtek bennem a homályos emlékeim, hogy
* ezt már nagyon régóta el is szeretném olvasni, baráti javaslatra,
 |
| A film |
Maradjunk annyiban, hogy nekem tetszett.
Szinte két napon keresztül nem jutottam hozzá a könyvhöz, de észrevettem, hogy a gondolataim vissza-visszakalandoznak a történethez. Na, mondom, ez jó jel, kezd ébredezni bennem a kíváncsiság, úgyhogy az első adandó alkalommal befészkeltem magam egy kényelmes pozícióba, és kezdjük.
Ez vasárnap történt, akkor kezdtem el a hatkötetes regényfolyam első darabját.
Ma péntek van. De már nincs olvasnivalóm...
Ez az a Richelle Mead által teremtett világ, ami miatt szinte nem aludtam az elmúlt napokban, ami miatt végig izgulhattam valamin, nevethettem, és minden másról elfeledkeztem. Ez az, ami feltöltött engem mágiával.
Lefoglalt? Igen.
Meglepett? Nagyon.
Szerettem-e? Még annál is jobban.
És hogy miért?
Hát, erre azért nem olyan nehéz válaszolni.
Mert ez a sorozat több, mint jó. Mondjuk azt, hogy már a címéből is kiindulva "Vámpírakadémia", halogattam az olvasását. Sosem voltam oda különösebben ezért a címkéért, a divat után pedig még kevésbé. De ez a sorozat itt új alapokra helyezi az egészet, és elvarázsol - ám nem azért, mert vámpíros.
Most úgy mondok sokat, hogy közben nem árulok el semmit, jó, mi? :D Van, ami önmagáért beszél. Csak el kell kezdeni, és már az első oldalakon úgy beránt, hogy nem lesz belőle egyhamar szabadulás. Én már csak aztán tudom, miről beszélek...
Annyi csak a baj, hogy most őrülten üres vagyok. Az összes karaktert megértettem, elfogadtam, utáltam vagy megszerettem - mindenki érzelmeket váltott ki belőlem. A történetre továbbra is csak úgy tudok gondolni, mint a függővégek és a mesteri csavarok találkozására, a poénokon pedig még így, olvasás után is tudok nevetni. Egy fiatal lány nővé válása, óriási adag vagányság, szókimondás, akció és kellő adag, csodálatos romantika.
Most pedig hiányzik ez az egész.
Tényleg jó a figyelmeztetés ott a könyvek elején: vigyázz, mert nem tudhatod, mi vár rád, ha ide belépsz... Én már tudom, csak arra nem jöttem még rá, hogy ezt a kis sajgást hogyan tüntessem el.
Egy jót akartok olvasni? Kezdjétek ezzel. Ennél több nem számít.
Köszönöm, hogy ezek a könyvek magyar nyelven is megjelenhettek. Ennél, mint olvasó, többre nem is vágyhatok.
 |
| Rose és Dmitrij - örök kedvenceim |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése