2011. augusztus 8., hétfő

Szurovecz Kitti – Gyémántfiú

Szurovecz Kitti – Gyémántfiú

"A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass."

Háttér: A Könyvmolyképző kiadó 2010-ben meglepte az olvasóközönséget: három magyar kezdő író könyvét jelentette meg egyszerre: Spirit Blissét, Benináét és Szurovecz Kittiét.
Kittinek nem ez az első nyomtatásban megjelent könyve, korábban olvashattuk nevét a Smink nélkül borítóján is.
Kitti azóta nagy munkában van, hisz ősszel érkezik a következő regénye, a Fényemberek, és nem sokkal utána a Gyémántfiú második része is – a Borostyánkönny.

Fülszöveg (nem a teljes): A világhírű amerikai filmstúdió egy igazi gyémántra bukkan. Úgy is bánnak vele: a széltől is óvják, védik a külvilágtól, de még a szerelemtől is. Miközben Ő, Nick Richards tündöklő csillagként ragyogja be a világot, fénye a boldogság sugaraiként verődik vissza az őt bálványozók arcáról, amerre csak jár. Közvetlen környezete is későn eszmél, hogy a hírnév, a rajongók, a boldogtalanságra ítéltetett igaz szerelem, az örökös bezártság darabokra tépik az érzékeny, fiatal színész lelkét. S vajon mi lehet egy szabadságra vágyó lélek utolsó segélykiáltása? Megtalálhatja e boldogságot, a harmóniát az életben a Gyémántfiú?

Egy barátnőm még régen sokat áradozott a Gyémántfiúról, hiszen akkor még netes regényként futott. Mindig mondta, hogy mennyire jó, kezdjem el olvasni, nem bánom meg. Felnéztem az oldalra, és láttam, hogy Robert Pattinson ihlette a történetet, szóval azt gondoltam, valami ultragagyi fanfiction. Ezért nem olvastam bele.
Később értesültem róla, hogy az írónő befejezte az online publikálást, mert nemsokára kiadják könyvben is. Ekkor már felkaptam a fejemet, hogy hohó, lehet, hogy nem is olyan rossz ez. De még mindig nem vettem a fáradtságot, hogy beleolvassak.
Később aztán, a megjelenés után két héttel Kitti játékot hirdetett az oldalán, ami abból állt, hogy ajánlót kellett írni a Gyémántfiúról, és lehetett vele könyvet nyerni. Ez karácsonykor volt, és mind a három napon egy-egy példányt lehetett nyerni. Na, gondoltam, hogy írjunk valamit, mi bajunk lehet. (Mindezt úgy, hogy ugye nem olvastam, csak nagyvonalakban tudtam, hogy miről szól a történet.)
Végül az egyik nap én nyertem. Igen, én! Ádám – Kitti kisfia – az én nevemet húzta ki, és pár nap múlva megérkezett az én saját dedikált Gyémántfiúm...

Azonnal elkezdtem olvasni, egyszerűen nem bírtam leállni! Olvastatta magát a könyv, de nagyon.
„Átlagosnak” tűnhet a sztori: Los Angeles, Hollywood, filmek, szerepek, siker, drogok, szerelem... De mindezt Kitti mégis megoldotta úgy, hogy jó legyen! Szerintem mi volt benne az a plusz, ami miatt ennyire szerethetővé vált számomra? A karakterek! Igen, még mennyire, hogy azok.
Nicket imádtam az első betűtől az utolsóig, és képtelen volt olyan cselekedetre, amitől én ne szerettem volna. Tipikusan az a karakter, akitől eldobom az agyam. Az én szívemet megdobogtatta! :)
Na, és ott a másik főszereplő, Heily. Bajban szoktam lenni a női főszereplőkkel, nem a szívem csücskei. De ez a lány... Én nem tudom, Kitti hogy csinálta, de pillanatok alatt belopta magát a szívembe. Olyan tiszta, olyan jó, annyira lehet szeretni, hogy az félelmetes. Ezért hát nem is csodálkozom, hogy Nick szíve bizony érte dobog. :) Spoiler: még akkor is, ha én a végén azért szurkoltam Rebekának.

Tetszett még benne a humor, a pizzafutáros jelenet külön a kedvencem volt! Annyira élethűen láttam magam előtt, hogy az valami hihetetlen.
Külön piros pont a becenevekért, mint például a Csillagszem, és az oly sokat használt „Kicsi kincsem, Heily” szókapcsolat.

Olvasásra mindenképpen ajánlom, engem rabul ejtett! A Borostyánkönnyből vannak Kitti honlapján közölt részek – a Gyémántfiúval együtt –, szóval ha érdekel valakit, itt megtaláljátok: http://www.szuroveczkitti.hu/

Gyémántfiú a Facebookon: http://www.facebook.com/gyemantfiu

Pontozás: 5/4

1 megjegyzés:

  1. Sziasztok!
    Kitti most biztos büszke lenne rád, Nilla, mert a te közvetítéseddel figyeltem fel a történetre. Mint ahogy te is írtad, én is hallottam Kitti online regényéről, de nem éreztem indíttatást arra, hogy beleolvassak egy Robert Pattinson ihlette történetbe, ami a nevek megváltoztatásán kívül nem lenne más, mint a neten terjengő fanficek egyike. Miután megjelent a női főszereplő, Haily is, végre nyugodtabban falhattam a sorokat - mert tényleg rekord gyorsasággal tettem mindezt -, hiszen a fejemben átalakult a kép. Bár Nick karaktere a prológusban olvasott momentumig kisebb-nagyobb változtatásokkal hasonlított Pattinsonra, Haily közel sem egyezett meg Kristennel, aminek talán én örültem a legjobban. :DDD Egy hatalmas probléma van a regénnyel kapcsolatban (ami nem is inkább probléma). Az egész napom ráment, hogy átrágjam magam a fenn lévő fejezeteken, de amikor elfogytak a sorok, szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy vagy megveszem a könyvet és megtudom mi lesz a vége, vagy a meglévő fejezeteket olvasgathatom csodára várva. Nos, nem az utóbbi történt. Lehet, hogy csak túl sok krimit olvasok és nézek, vagy épp én is túl élénk képzelőerővel rendelkezem, de annyira sejtettem a Heily-Steven és a Nikki csavart. :))

    VálaszTörlés