Crazy, Stupid, Love - Őrült, dilis szerelem

Crazy, Stupid, Love - Őrült, dilis szerelem ajánló

„Régebben úgy gondoltam, sőt hittem benne, hogy egy igaz szerelmünk van, és hogyha keményen küzdünk érte, boldogok leszünk együtt. Ez tetszett nekem, mikor kisebb voltam, de rájöttem, hogy nem így működik. Csak a mesékben létezik az örök szerelem.”

Nillához hasonlóan most én is egy, a hétvégén látott filmet választottam, amit már elég régóta szerettem volna megnézni. Mostanában kicsit kevesebb időt szántam arra, hogy filmezzek, olvasgassak, vagy csak úgy szimplán kikapcsoljak, így a hétvégén eldöntöttem, hogy ideje ezen változtatni. Kezdésképpen egy könnyed vígjátékot választottam, amit az utóbbi idők legjobb vígjátékaként emlegetnek, így hát nem tettem mást, csak hagytam, hogy az Őrül, dilis, szerelem engem is levegyen a lábamról…

Minden, amit érdemes tudnod a filmről:

IMDb adatlap: http://www.imdb.com/title/tt1570728/

Hivatalos trailer: http://www.youtube.com/watch?v=eK68Y3oMEk8

Megjelenés éve: 2011

Rendezők: Glenn Ficarra, John Requa

Szereplők: Steve Carell (40 éves szűz, Párterápia, Evan, a minden6ó), Ryan Gosling (Szerelmünk lapjai, A hitetlen, Plasztik szerelem), Julianne Moore (Elkülönítve, Áldatlan állapotban, Az elveszett világ: Jurassic Park), Emma Stone (Könnyű nőcske, Barátság extrákkal, Zombieland, A házinyuszi) (…)

Be kell vallanom, eleinte cseppet sem fogott meg a sztori, sőt… Úgy éreztem, Steve Carell nem tudott elszakadni a pancser, 40 éves szűzben alakított szerepkörétől, és ahogy a film haladt előre, kezdett olyan érzésem lenni, mintha az egész történet egy Igazából szerelem koppintás lenne… Igen, egyáltalán nem állt jól a film szénája, a tetszési indexem alulról verdeste a béka hideg fenekét :D Hogy miért? Nos, durván az első fél órában az egyetlen értékelhető színészi játékot Julianne Moore nyújtotta, bár kissé zavaró volt, amikor a kocsiban ülve őszinteségi rohamot kapott, és gyakorlatilag bevallotta, hogy megcsalta a férjét egy munkatársával, a férj pedig erre kivetette magát a mozgó autóból. Így indult hát a cselekmény, a csalódott férjjel, valamint a kissé sokat locsogó feleséggel. A rövid kis ismertetőből és a trailerből jól kivehető volt, hogy kettejük kapcsolata lesz a középpontban – bár bevallom, véleményem szerint nagyobb hangsúlyt is fektethettek volna kettejük szerelmére –, amikor azonban Cal (Steve Carell) elkezdte agglegény életét élni egy bárban, hirtelen megváltoztak a szerepek. Ettől kezdve egyetlen szereplő vitte el a történetet a hátán, aki nem más, mint Jacob (Ryan Gosling). Bizony-bizony, a Szerelmünk lapjai szépfiúja ismét bebizonyította, hogy mire képes; gyakorlatilag a tökéletesen felépített macsó dumájával, megjelenésével, karakterével ő aranyozta be a film igen nagy részét. Jacobot már az első pillanattól kezdve nagy hódítónak ismerhettük meg, akinek a szótárában nem szerepel a „nem” szócska: bárkit, bármikor megszerez magának. Ezt a tudást pedig nem rest átadni Cal barátjának, aki két napja nyavalyog – Jacob szavaival élve picsog XD – a bárban és hajtogatja, hogy felszarvazták. Jacob hősiesen megígéri a férfinek, hogy segít neki visszaszerezni az 1984 körül elvesztett férfiasságát :DD Mindezt szimpla kedvességből, és persze az sem utolsó szempont, hogy Cal emlékezteti a fiút valakire… (Jómagam arra tippeltem, hogy vagy a régi önmagára, esetleg az édesapjára.) A másik nagy reményem Emma Stone volt, aki eleinte sajnos csalódást okozott. Az első film, amit tőle láttam, az a Könnyű nőcske volt, így nagyon vártam, hogy mit hoz majd ki Hannah szerepéből. Őszinte leszek, nem volt se rossz, se jó, egyszerűen csak hozta azt a szintet, amit az előző filmjében is, de nem sikerült kitörnie belőle. Legalábbis eleinte! Aztán valami egy csapásra megváltozott, és sikerült megmutatnia egy másik arcát, aminek én örültem a legjobban, és ha éppen nem Ryan Gosling tökéletes felsőtestének tanulmányozásával lettem volna elfoglalva, valószínűleg még örömtáncot is jártam volna :D Egyszóval a színészi gárda nagy része hozta a tőle elvárt szintet, összességében azt mondanám, hogy jól összeválogatott kis csapat volt ez! :)

Most pedig azt hiszem, az Igazából szerelem feeling megmagyarázása következik! A lényeg annyi, hogy a szerelmi – és a nem annyira szerelmi :D – szálak mind-mind összekapcsolódnak egy ponton. Mindenki szenved: a megcsalt férj, a félrelépő asszony, a macsó szépfiú, de még a tizenhárom éves kissrác is, aki naivan az apja fel-feléledő küzdési vágyából próbál ihletet meríteni, hogy meghódítsa a bébicsőszt, a nála négy évvel idősebb Jessicát . Nos, azt hiszem, ezzel mindent elmondtam! Ennek ellenére egy bizonyos ponton túl kezdtem azt érezni, hogy a történet beindult: Cal sikeresen vette a próbákat, falta a nőket, közben pedig titokban gondozta a kertjüket, és ácsingózott a családi idill után, amit elvesztett. Jacob pedig… Ő egyszerűen csak élvezte, hogy tovább adhatta a „tudását”, később azonban a néző szembesülhet a ténnyel, miszerint egy ártatlan – ám mindenképpen szürke férjből – egy szörnyet teremtett, aki mindent lerombol maga körül. A ténnyel azonban, miszerint egyszer valaki őt is behálózhatja, nem számolt. Itt jön képbe ismét Hannah, aki mindent megváltoztat, és nem csak Jacob életében… Ki kell emelnem, hogy a Hannah-Jacob páros első, nagyobb volumenű beszélgetésén nagyon jókat mulattam – főleg, amikor lekerült a póló!!!! :D Nagyon édesek voltak együtt, és könnyen elhitették velem, hogy több van köztük, mint szimpla vonzalom. Egy szónak is száz a vége: a kettejük jelenetei nagyon jól sikerültek, Jacob karaktere pedig önmagában is megérne egy filmet!

Mindent összevetve kaptunk egy olyan vígjátékot, ami a műfajhoz híven kellően megmozgatja a rekeszizmokat, mert a folyamatos nevetés garantált volt a 118 perces film alatt! :D A kezdetben kissé egyhangú képkockákat csakhamar felváltották a mozgalmas, eseménydús történések, amelyek végül kiteljesedtek egy végső, hatalmas ősrobbanásban. Higgyétek el, mindent összevetve egy tartalmas, humoros, jól felépített film, amely bővelkedik romantikában, humorban, meglepetésekben, egyszóval valóban méltón érdemelte ki az idei év legjobb vígjátéka címet!

Pontozás: 5/5