Paulo Coelho - A portobellói boszorkány

Paulo Coelho – A portobellói boszorkány

„Mennyország és pokol között lebegtem abban a pillanatban, dühkitörés és néma alázat között, hideg észérvek és perzselő szenvedély között. Végül összeszedtem minden erőmet, és sikerült uralkodnom magamon.” (Paulo Coelho – A portobellói boszorkány)

A könyv borítója

Paulo Coelho neve hallatán világszerte emberek milliói kapják fel a fejüket, s megkockáztatom, nincs olyan, aki ne ismerné – még ha nem is olvasta – legalább egy regényét. Ilyen voltam én is; hallottam a nevet körülölelő dicséretekről, mégsem éreztem szükségét, hogy részese legyek a világának, ’tanításainak’. Mielőtt kézbe vettem volna az első Coelho kötetem, egyaránt olvastam negatív és pozitív véleményeket, de egy dologban – a portobellói boszorkány elolvasása után – teljesen biztos vagyok, méghozzá abban, amit egy hozzám hasonló könyvmoly mondott: Coelhohoz szükség van egyfajta életkorra, élettapasztalatra. Mindesetre igyekeztem nyitottan hozzáállni mindahhoz, amit a brazil író meg akar mutatni nekem ezen könyvén keresztül.

Paulo Coelho

Az író: Paulo Coelho 1947 augusztusában született Rio de Janeiróban, Brazíliában. Titkos földalatti mozgalom tagja volt, ezért a brazil diktatúra elleni feltételezett bomlasztó tevékenységéért bebörtönözték és fizikai kínzásnak vetették alá. Hippi, újságíró, rocksztár, színész, drámaíró, színházigazgató és televíziós programok rendezője - ez a forgószélszerű életmód véget ért 1982-ben, egy európai út során. Második könyve, Az alkimista, meghozta számára a világhírt. Ez a regény mára az egyetemesen elismert modern klasszikusok sorába emelkedett. (Forrás: www.coelho.hu)

További könyvei: Brida (1980), A legnagyobb ajándék (1991), A valkűrök (1992), Maktub (1994), A Piedra folyó partján ültem, és sírtam (1994), Az ötödik hegy (1995), Szerelmes levelek a profétától (1997), A fény harcosának kézikönyve (1997), Veronika meg akar halni (1998), Az ördög és Prym kisasszony (2000), Tizenegy perc (2003), A Zahír (2005), Mint hömpölygő folyó (2006), A portobellói boszorkány (2006).

Hivatalos oldalak: http://www.coelho.hu/ és www.paulocoelho.com

Hivatalos facebook oldal: http://www.facebook.com/paulocoelho

Be kell vallanom, ambivalens érzéseket táplálok a könyv iránt – egyszerre szeretem és mégsem. Valami azonban mégiscsak megfogott benne, ha két nap alatt sikerült kiolvasnom, nemde? Az első ötven oldal után úgy éreztem, ez a könyv egyáltalán nem nekem való, és muszáj félbehagynom, bármennyire is sajnálom. Aztán jött a következő száz oldal, és még újabb ötven, engem pedig kezdett beszippantani Coelho világa. Fogalmam sincs, hogy ez az életrajszerű megfogalmazás, vagy maga a vallás észrevétlen bevétele – amely egyszerre vonzott és taszított – volt-e az a tényező, amely végül arra sarkallt, hogy végigolvassam a könyvet, de összességében nagyon is élveztem ezt a kis kitérőt. Ha valamihez mindenképpen hasonlítani szeretném az érzéseimet, úgy fogalmaznék, olyan, mint amikor Athena akarattal kényszerítette a testét, hogy ne engedelmeskedjen a zene ritmusának tánc közben – ellentétesen kezdtem viselkedni, és úgy hiszem, a portobellói boszorkány történetének elolvasása egy merőben új utazás volt számomra. Hogy kaptam-e valamiféle pluszt azáltal, hogy végigolvastam? Igen. A könyv fülszövege is felvet egy kérdést, amely már a kezdetektől fogva foglalkoztat: valójában ki is Athena? Szűz? Szent? Mártír? Boszorkány? Úgy hiszem, mindannyian másfajta válaszokat kapunk, ha kellő figyelemmel és alázattal követjük életét, de talán nem is fontos, ki volt – csak az, hogy mindenkit megtanított valamire. Valakit az élet szeretetére, valakit a korlátok átlépésre, és valaki mást önmaga elfogadására. És arra, hogy a szeretet van.

Pontozás: 5/4