Buzai Borbála - Sárkányos lány - A drogfüggőségtől a szabadulásig

Buzai Borbála – Sárkányos lány – A drogfüggőségtől a szabadulásig

Felhagyok az iszonyú, évezredes küzdelemmel.
Elengedem magam.
Érzem, hogy falaim szivacsossá válnak.
Puhulok.
Olvadok.
Lassan áttetszővé válok.
Nem vagyok már olyan magas.
Falaimon áttör a fény.
Alig állom már útját a fénynek.
Egyre alacsonyabb vagyok.
Nem kevesebbnek érzem magam azonban,
hanem többnek.
Mert eggyé válok a környezetemmel.
Érzem ahogy átjár a fény.
Érzem, hogy én magam vagyok a fény.
Teljesen beleolvadok a mindenségbe.
Nyugalom van végre.
ÉLEK VÉGRE. (Buzai Borbála: Vár)

A könyv borítója

Aki egy kicsit is figyelemmel követi a blogspot tárhelyén folyó írói munkáimat, az jól tudja, hogy a legújabb – s egyben legnehezebb –, történetem középpontjában egy nagyon komoly téma, a drog áll. Mikor kutakodni kezdtem, akkor is tisztában voltam vele, hogy sokan támadhatnak miatta, esetleg szőnyeg alá söprik majd a történetben felvetett eseményeket, de ugyanígy fel voltam arra is készülve, hogy szeretni fogják ezt a rendkívül őszinte hangvételű, ám sokszor megdöbbentő történetet. Egy ideje nem igazán tudom, hogyan folytassam, hogyan merüljek el a főszereplőm életében, és úgy gondoltam, miközben keresem a megfelelő válaszokat, megismerem egy gyógyult drogfüggő életét, múltját – így találtam rá Buzai Borbála (eredeti nevén Koncz Orsolya) önvallomására.

Buzai Borbála (eredeti néven: Koncz Orsolya)

Az írónő: Konkrétumokat – értsd: pontos életkor, születési idő, jelenlegi tartózkodási hely – nem igazán találtam, mindössze annyi biztos, amit megtudtam a cirka kétszáz oldalon. Bori – merthogy első könyvét még ezen az írói álnéven jelentette meg – Budapesten élt, itt zajlottak le élete meghatározó, s egyben kisiklató eseményei. Nagyon fiatalon kezdett el inni, később pedig a drogokat sem vetette meg – legyünk őszinték, drogfüggővé vált. Közben pont ezen körülmények miatt menekülnie kellett az Egyesült Államokba, ahonnan bár idővel hazajöhetett, mégsem találta meg a számításait. Annyi biztos csupán, hogy a mai napig sem boldog, küzd önmagával és a depresszióval, valamint a kérdéssel, mit is keres a földön… Magyarországon a Sárkányos lány mellett megjelent egy másik, immár saját nevével felvállalt könyve, a Hullámvasút.

Nem fogok kertelni, maga a könyv hatalmas csalódás volt számomra. Hogy mit vártam egészen pontosan? Egy kegyetlenül őszinte önvallomást, egy biográfiai alapú könyvet, amely felnyitja az emberek szemét, amely adott esetben megmutatja a hozzám hasonló fiataloknak, miért ne nyúljanak a droghoz. Ehelyett kaptam egy naplószerű, önmagában semmitmondó, csapongó sodrású sztorit, amellyel nem tudok kiegyezni. Már maga a tény, hogy ’ennyivel’ megúszta ezt a korszakot hihetetlenné teszi számomra, hogy valóban átélte mindazt, amit leírt. Végig olyan érzésem volt, mintha első kézből értesült volna ezekről a történetekről, mintha csak hallomásból ismerné a sztorit, és úgy gondolta, szerencsét próbál, s megírja azt. Kívülállónak éreztem, pont úgy, ahogyan a fülszövegben önmagáról vall. Azt hiszem, akkor szakadt el nálam az a bizonyos cérna, amikor egyik nap lefeküdt kemény drogosként, másnap pedig felkelt úgy, hogy ő bizony gyógyult, és semmi szüksége többé sem exre, sem másmilyen tudatmódosító szerre. Könyörgöm, aki egy kicsit is jártas a témában, tudja, hogy ez lehetetlen, de ha Borinak mégis ekkora önereje van, és képes belekapaszkodni valamibe – ami még véletlenül sem a családja, vagy a szerelme, hanem a HIT – akkor sem múlik el nyomtalanul mindaz, amit ő átélt. Pont ilyen ellenérzéseim voltak akkor is, amikor ugyanez a párkapcsolataira is kezdett érvényes lenni: egy este még halálosan szerelmes volt, reggel már nem érzett semmit. Aztán jöttek a guruk, a hatalmas hinni akarás, és egyszerűen becsavarodtam olvasás közben – komolyan vártam, hogy vége legyen, az utószót egyszerűen képtelen voltam végigolvasni, csak arra vágytam, hogy minél hamarabb szabaduljak a soroktól. Ahogy azt már az ajánlóm elején is írtam, én valóban arra vártam, hogy ez a könyv majd igazán megdöbbent, letaszít a Pokol legmélyebb bugyraiba, s majd onnan megmerítkezve térhetek vissza a felszínre, okosabban, tapasztaltabban. Ez azonban nem történt meg, s valószínűleg jó ideig fogok még azon rágódni, belekezdjek-e a már megszerzett Hullámvasútba.

Pontozás: 5/1,5