Kate Van Dyke – Valóra vált rémálom (Tűzmadár II.)

Első rész

Kate Van Dyke – Valóra vált rémálom (Tűzmadár II.)

Háttér: a Valóra vált rémálom 2012-ben jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában, ez egy kétkötetes krimi befejező, második része. Az első rész a Vérzivatar címet viseli.

Az írónőnek nem ez az első megjelent könyve, a tollából származnak a Csontgolyó (Alexandra, 2006) és A latin démon (Ad Librum, 2009) című könyvek is.
A szerző hivatalos oldala itt elérhető: LINK 

Ez a könyv már régóta várta, hogy levegyem a polcról. Az első részét úgy csuktam be, hogy „húha, mi lesz még itt!” És nem csalódtam.
Értékelésem az első részről: LINK 2

Második rész

Dióhéj: Az első kötetben megismerkedünk egy atomgazdag szállodalánc-tulajdonos családdal, leginkább körülöttük forognak az események, Peggy (a főhősnő) is általuk kerül a képbe, mert szobalány volt a New York-i szállodában, egészen addig, míg a főhősünk, Ron, bele nem szeretett, csak még maga előtt is titkolta ezt.

Szóval  az első részben meghalt majdnem mindenki, akit kedveltem. Ez nem valami kellemes dolog, de ha egyszer tudtak valamit, amit nem kellett volna tudniuk...

A második rész lényegesen jobb, mint az első volt. Itt nem éreztem, hogy hosszú oldalakon keresztül toporog a cselekmény, mert egyszerűen nem történik semmi, és ilyenkor olvasunk Pemzli, a főhősnő kalandjairól. Itt ez nem történt meg – szerencsére! Lendületes volt, sodró, nagyon jól felépített.

A karaktereket ebben a kötetben sikerült megkedvelnem, ezért óriási plusz pont Kate-nek! Nem tudom, annyira emberivé tette őket, hogy sokszor már ott tartottam: én mit tennék, ha a helyükben volnék? És igen, valószínűleg hasonlóan reagálnék dolgokra, de! Itt meg kell említenem valamit. Ez nem is igazán negatívum, csak nekem valahogy... Én ennél érzékenyebb vagyok.

SPOILER

Ron úgy viselkedett Peggyvel, például az első találkozásuknál is, konkrétan kidobta a szállodából, üvöltött vele, megnézette vele, hogyan ölik meg a testvérét, mindezt kegyetlen mosollyal az arcán! És akkor még folytatódhatna a gonoszságok sora... Mindezt azért, mert a nő elmenekült előle a gyerekével. Hát csodálkozik bárki is? A nő pedig mindezt megbocsátja egy szempillantás alatt, mert ihaj, de szerelmes vagyok beléd, és tudom, hogy te is szeretsz, csak dühös voltál... Kérdezem én, tehet ilyen undorító dolgokat egy férfi dühből? Erőszakkal elveheti egy nőtől a gyermekét, majd úgy állítja be a dolgot, hogy pereskedni fog, fenyegetőzik a pénzével, közvetett úton kiéhezteti a nőt, hogy annak maradjon pénze ügyvédre ellene? EZ NORMÁLIS? Utána meg összeborulnak, mint egy szép család. Lehet, hogy csak az én lelkem túl szenzitív, de ezt nem emésztettem és legfőképp bocsátottam volna meg.

SPOILER VÉGE

Néhány dolgot még szeretnék megjegyezni, amivel nem teljesen voltam elégedett:

- néha olyan érzésem támadt a könyvtől, mintha egy CSI helyszínelők részt ötvöztünk volna egy argentin Eszmeraldával. Valahogy nem fekszik nekem, amikor kiderül, hogy na, ez ő, ez annak az akárkicsodája, ez meg volt a szeretője, az meg azt hazudta, hogy halott, és harminc év után kiderül, mégsem az. Ezek valahogy...

- a gyilkos kiléte elég egyértelművé vált, mert már nem volt olyan személy, akiről ne derült volna ki az ártatlansága, vagy rég meghalt.

- az értelmetlen gyilkosságok, mint például a Carla-eset. Ezt most tényleg muszáj volt? Oké, elmebetegnek nyilvánították a fazont, de mégis! Arról nem is beszélve, hogy amikor a nő elindult a hajóhoz, és kilépett a bungalóból, már tudtam, mi vár rá.

Mindettől függetlenül ez a könyv nagyon jó. Nekem nem kellett 24 óra ahhoz, hogy kiolvassam. Édesanyám is elolvasta, mert általában mindketten elolvassuk a könyveket, neki nagyon tetszett, bár már az első részben megmondta, ki lesz a gyilkos. Ő, velem ellentétben, sok krimit olvas, és ha azt mondja valamire, hogy jó, akkor az általában az is.

Ezt a kötetet szintén pont annyira jó kézbe venni, mint a másodikat, nagyon jól van kivitelezve, a borító nekem itt is tetszik. Egyszerűen szép könyv.

Egy kérdésem maradt csak a végére: vajon hogy dedikáltathatnám? :D

Pontozás: 5/4

Köszönöm a könyvet az ÁLOMGYÁR KIADÓNAK!