Scott Westerfeld – Csúfok trilógia, azaz Csúfok, Szépek, Különlegesek (Uglies)

Scott Westerfeld – Csúfok trilógia, azaz Csúfok, Szépek, Különlegesek (Uglies)

„Talán az emberek előre vannak programozva, hogy segítsenek egymásnak, sőt beleszeressenek egymásba. De csak azért, mert ilyen az emberi természet, attól még nem rossz. Egyébként pedig egy egész városnyi szép közül választhattunk, mégis egymást választottuk.”

Háttér: A Csúfok (2005), utána következik a Szépek (2005), és a Különlegesek (2006). A sorozat azóta kibővült egy negyedik résszel, amelynek címe Extrák (2007), de nem kapcsolódik szorosan a többihez, bár én még nem olvastam. Kis hazánkban a Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg a regényeket, még a Vörös Pöttyös láz előtt.  

Dióhéj: Disztópia. Meg YA (Young Adult) könyv is. Egyszerre szól nagyon sok mindenről, mutat be millió dolgot és problémát.

Tally egy fiatal lány egy olyan világban, ahol tizenhat éves koruk alatt a srácokat „Csúfoknak” hívják, mivel születésüktől fogva nem végeztek rajtuk semmiféle plasztikai, helyreállító műtétet. Ekkor még igaziak. Erről szól az első rész, a Csúfok: hogy Tally magára maradt, tizenöt és háromnegyed évesen, legjobb barátja elköltözött, szép lett belőle. Ekkor ismerkedik meg egy lánnyal, aki felborítja az egész életét, megváltoztat mindent, és olyan döntésekbe sodorja Tallyt, amelyekre magától soha nem vetemedne. A két lány kalandozik erre-arra, sok zűrt csinálnak, szerelmesek, meg ilyesmik.

Bevallom őszintén, az első rész nem tetszett. Semmilyen-szagú volt. Jó, jó, de hiányzott valami plusz. Aztán megkaptam a trilógia következő kötetével, a Szépekkel...

Tally tizenhat lett, és kisebb kavarodások árán, végre megműtötték, szépet csináltak belőle. Csakhogy... Nemcsak a külseje változott meg, természetesen. Hanem minden más is. Ekkor lépnek a képbe Zane-ék és a krimek (azaz a kriminálisok): a vagány fiú a bandájával, akik minden csínyért, poénért felelősek. Hát, mit ne mondjak! Ahogy feltűnt ez a fiú a képben, engem levett a lábamról! Imádtam.

Csakhogy Tally élete ebben a kötetben sem fenékig tejfel. De nem ám! Megint zűrökbe, kalandokba keveredik, ahogy azt már megszoktuk tőle, ráadásul itt már valami sokkal-sokkal nagyobb dolgokat érzünk kialakulni a háttérben, mint azt az első kötetből sejthettük volna. Megcsillan előttünk, hogy micsoda zárt és furcsa világ ez, és mennyire egy kifordított, természetellenes dolog.

A harmadik rész, a Különlegesek, amelyről nagyon nehéz spoiler nélkül írnom. Ez olyan volt számomra, mint Az éhezők viadala: A kiválasztott, összetörte a szívem, pofán vágott és felnyitotta a szemem. Ez nem egy egyszerű kötet, nem egy egyszerű trilógia. Tökéletesen kirajzolódik előttünk minden, ez a mocsok, új világ, ahol mindenki zseninek, cézárnak képzeli magát, közben pedig csak hatalommániás pszichopata. De mindemellett gyönyörű dolgok is vannak benne: mint a szerelem és a barátság. Hát, igen, ezek kihagyhatatlanok... :D

Scott Westerfeld

Az egészet, úgy ámblokk, ajánlom mindenkinek. Mert egy nagyon jó sorozat, kell ilyeneket olvasni. Különösen tetszik a téma, amivel ma is sokat foglalkoznak: a szépség. Csak az számít szépnek, amit mások annak tartanak? Vagy lehet valaki szép úgy is, hogy mindenki csúfnak titulálja? Érdekes dolgok ezek, elgondolkodtatóak. És igen, egy ilyen világban élünk, ahol a külcsín minden. Sajnos. Szomorú.

Muszáj valamit kiemelnem: ezek a srácok légdeszkával közlekednek! Iszonyat vagány! Csak felugranak rá, és a mágnesességnek köszönhetően huss, suhannak a magasban, zuhanásgátló-karkötőik védelmében... Ki akarom próbálni, ki akarom próbálni!

Pontozás: 5/4 (olvassátok el, komolyan.)

"Nem te vagy az egyetlen, aki valaha elvesztett valakit."