Nyrae Dawn – A játszma (Charade)
Háttér: az Ulpius-ház Könyvkiadó újdonsága, amely a New Adultos vonalat képviseli. A Games sorozat első darabja, eredeti nyelven 2012-ben jelent meg.
A második kötetben, ahogy azt már megszokhattuk, egy mellékszereplő, Adrian (Colt legjobb barátja) történetét ismerhetjük majd meg, ami legalább annyira izgalmasnak tűnik, mint az első rész volt.
A könyvet megrendelhetitek itt: LINK 1
Kezdjük talán azzal, amit a könyv befejezése után gondoltam. Anélkül, hogy túloznék, ez járt a fejemben:
„Kérem szépen, ez az, amit én úgy nevezek, hogy New Adult.”
Ez a történet úgy őszinte, hogy közben látod a hazugságokat és a maszkokat,
Úgy szerelmes, hogy mentes minden picsogástól,
Úgy érzéki, hogy nem riaszt el az intim testrészek túlzott ismétléseivel,
Úgy bátor, hogy a karakterek félnek,
És úgy is tud újat mondani, hogy már előre sejted, mi lesz a vége...
Adott két fiatal, akik találkoznak a főiskolai kampuszon.
Itt van Cheyenne, aki kívülről talán hercegnőnek tűnik, de csak azért, mert kislányként, miután az édesanyja elhagyta, a fejébe vette, hogy többé senkinek nem ad alapot arra, hogy ugyanígy tehessen vele. Többé nem lesz ő az oka annak, hogy valaki elmegy. Még akkor is, ha ez sok feladással, áldozattal és megjátszással jár.
Soha többé.
Aztán itt van Colt, aki kívülről még véletlenül sem tűnik hercegnek – veszélyes társaságba jár, bunyózik és drogot árul. Kívülről ennyit látunk belőle, csakhogy neki is megvan a saját maga kis világa... Azért küzd, hogy fiatal édesanyja hátralévő napjait megkönnyítse. Azzal küzd, hogy elfogadja a halált. Annak az egyetlen embernek a halálát, aki nem hagyta el őt...
Sosem.
Nagyon érdekes ez a regény. Nem lehet mondani rá, hogy nem használ sablonokat, mert igenis, megteszi, viszont nagyon jól alkalmazza őket. Nem viszi el az egészet abba az irányba, ahol megkapjuk a világ legtökéletesebb szerelmét a legjobb karakterekkel, és minden rózsaszín...
Nem ám.
Anya.
Ez a súlyos szó a világot jelenti. Ennek a regénynek különösen a centrumát. Két különböző oldalt, két nézőpontot, két életet.
Hogy milyen megkapni, de elveszteni, és elveszteni úgy, hogy igazából meg sem kaptad...
Fantasztikus. Csodálatos. Könnyfakasztó.
Ajánlom ezt a regényt, ha:
 |
| A szerző |
* imádsz fiatal felnőttekről olvasni,
* csíped a rosszfiúnak látszó jófiúkat,
* példát keresel rá, hogy milyen újrakezdeni,
* nem mersz önmagad lenni,
* ha mersz önmagad lenni,
* keresed az utad,
* meg akarsz felelni,
* és már megtanultad, hogy a külsőségek egy fikarcnyit sem számítanak, ha szeretsz,
* ha keresel egy új kedvencet,
> akkor jelentem, megtaláltad.
Pontozás: 5/5
(Egyetlen dologgal nem vagyok csak kibékülve, és az a borító. A karakterekhez hasonlító modellek vannak rajta, de ettől függetlenül semmitmondó és üres. Nekem az jut róla eszembe, hogy párnacsatáznak egyet majd, miután kimosolyogták magukat egymásra. Egy ilyen történethez, ehhez a regényhez, valami sokkal komolyabb – és komolyabb üzenetet közvetítő borítót találtam volna megfelelőnek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése